2015. augusztus 2., vasárnap

Elvarázsolt tábor 4. hét

Kicsit elmaradtunk a blog írással az elmúlt napokban, de ezen a héten annyi minden történt, hogy muszáj lesz lejegyezni.
Rengeteg szülinaposunk volt. Olyanok is, akik a héten ünnepeltek, és olyanok is akik az előző 2 hétben. Mindenki meglepetésére senkit ki nem hagyva sok sok szülinapi mesét mesélt el Erzsi néni. Egyedi saját történetek voltak ezek, amik kifejezetten az ünnepeltekről és a családjukról szóltak.
Ami pedig nem maradhatott el, a süti, a torta és a fagyi torta....





Ezen a héten a legkisebb gyermek 8 éves volt a legnagyobb pedig 14, de olyan nagy volt az összhang, hogy a rengeteg nevetés mellett Bálint még sakkozni is megtanította a kisebbeket.






A játszótér volt a fő bázishely a szállásunkon kívül, mert a szitáló eső és a szél nem nagyon engedte hogy a partot birtokba vegyük.




De azért mi minden nap lesétáltunk, és talán a keddi napon be is merészkedtünk egy lábáztatásra....ami kb 7 perc volt, mert 20 fok körüli volt a víz.



A héten a mesebeli sárkány ˇbirtokán" vendégeskedtünk, akit egyik nap a hangoskodásunkkal jól fel is ébresztettünk és bosszúból mindenkinek ellopta az egyik kedvenc tárgyát, amit az utolsó estén rendezett tábortűz mellett lehetett visszaszerezni. Mikor meglátták a tulajdonosok az elkobzott tárgyakat, szinte bármire képesek lettek volna, csak visszakapják, így volt aki verset mondott, vagy énekelt, de volt aki egy lábon szökdelt 2 kört a tűz körül, hogy visszaszerezze a zálogját.
Mondanom sem kell, hogy ez volt a hét csúcspontja...nagy volt a kacagás és szuper volt  a hangulat.





Volt olyan nap is amikor elhagytuk Velencét és a szomszédos Dinnyésen meglátogattuk a Várparkot, ahol rengeteg vár illetve várrom kicsinyített mása volt megnézhető. Ezeket hazaérve a tóparton a gyerekek csapatokba tömörülve homokból újragondolták, és megépítették még kisebbe.













Ajándékként kedveskedve a sárkányunknak a gyerekek megszobrászkodták homokból, bocsánatot kérve tőle a sok sok ricsajért és lármázásért.







A búcsú napja vegyes érzelmekkel töltött el mindenkit. A kisebbek már vágytak haza, látni a szüleiket, de csábította őket a héten szerzett friss élmény is, így fájó szívvel vettünk búcsút a helytől, és reméljük, hogy jövőre is visszafogad minket a kedvenc sárkányunk.



és még egy pár kép ...












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése