Szent Erzsébet és a szeretet

Amikor beköszönt az ősz, és rövidülnek a napok, hajlamosak vagyunk egyre jobban visszahúzódni a kényelmes és meleg otthonunkba. Sietünk haza és már alig várjuk, hogy egy kicsit „kikapcsolódhassunk”. 

Általában a Tv-vel vagy az internettel azt gondoljuk, ez sikerülni fog. De mégsem érezzük magunkat igazán „kikapcsolva” és kipihenve…

Ezen időszakban, nagyon fontos „Mennybeli Személyek” és Mesebeli lények a maguk szerény és csendes módján, próbálnak nekünk üzeneteket küldeni. 

Szent Mihály Arkangyal szeptember 29-én, azt üzeni nekünk: hogy győzzük le a sötétséget! Legyünk bátrak és álljunk ki az Igaz Istenért!

A gyerekeknek „bátorság próbát” jelent, melynek végén Mihály Angyal Isten lovagjainak avatja fel őket!

Az „Elvarázsolt Erdő” októberben, amely a „rácsodálkozásra” tanítja a gyermekeinket. Olyan nehéz már manapság az egyszerű dolgokkal elkápráztatni a gyermekeinket, segítsünk nekik hinni és csodálkozni!

Szent Márton, november 11-én, utat mutat, hogy merjünk megváltozni. Megtérésre és megosztásra tanít. A lámpásmenet és a kalácsok megosztása, sok családnak már kihagyhatatlan esemény. A lámpások fénye, a lelkünk fényét jelképezi.

 

Szent Erzsébet, november 19-én, a szeretett nagy Szentje.

Amikor azt a „fényt” amit a lelkünkbe és szívünkbe hordozunk, önzetlenül átadjuk egymásnak: családtagjainknak, barátainknak és közösségünknek.  

Ezeket az ünnepeket, már gyerekkorom óta, egy igazi advent előtti, karácsonyi előkészülődésnek éreztem. Fontosnak és építőnek tartom őket, mert így a kis Jézus, a Mi tiszta szívünkbe megszülethet, ahová igaz szeretettel fogadhatjuk.

Szükségünk van ilyen fontos „apró” ünnepekre, mert a mai rohanó és fogyasztó életünkbe nehéz „fékezni”, hogy a családunkkal és egymással lehessünk.

Szent Erzsébet ünnepén

Lehetőséget adnunk mind azoknak, akik szeretik megosztani szeretetüket testvéreikkel.

• Ezen a napon, az ifjúsággal és a gyermekekkel tiszta szívből szeretnénk énekelni a szeretetről. A Gyertyaláng együttessel. 
• A kezeink melegével cipókat készítünk és megsütjük. 
• Marcipán rózsákat készítünk.  
• Asztali lámpásokat készítünk selyemtündérekkel vagy királylánykkal 
• Mesélünk Szent Erzsébet életéről.  
• Meghallgatjuk a Meseíró pályázat meséit… 
• Egymásnak és mindenkinek lelki és testi öleléseket osztogatunk. 
• Az otthon készített házi kenyereket megkóstoljuk!

Minden kedves család részt vehet a KENYÉR SÜTŐ VERSENYEN melyet immár 7-dik éve szervezünk…


Szeretettel várunk Mindenkit vasárnap 15 órától
Erzsi néni

Árpád-házi Szent Erzsébet Ünnep

Márton-napi lámpás menet a Sárgaháztól

2014.11.08-án a Sárgaház rendezvénye után egy lámpás menet indult el Szigetszentmiklóson.
 

Így énekeltünk!

Kis lámpásom a kezemben, járom utamat.
Szívemben őrzöm a fényét egy égi csillagnak,
A láng elül , álom repül,
Az éjjen át jó éjszakát!

Lámpa, lámpa, lámpácska,
Lelkünk fényes csillaga,
Márton mutass utat nekem,
Világosítsd meg a szívemet,
Hogy jó ember legyek,
hogy jó ember legyek.
 
Ég a gyertya ég, el ne aludjék.
A szeretet a szívünkből, ki ne aludjék! 

Szent Márton élete
Szent Márton a római birodalom Pannónia nevű tartományának Savaria (ma Szombathely) nevű városában látta meg a napvilágot, 316-ban vagy 317-ben. 
Szülei még pogányok -apja a római légió tisztje (tribunusa)-, de a fiatal Mártont már megérinti a kereszténység. Alig 12 éves, amikor szülei tudta nélkül, felvételét kérte a hittanulók közé (katekumen lett). Fiatalságának éveibe még belefér, hogy -követve a császárság törvényeit és a családi hagyományokat – katonának jelentkezzen, de szolgálata alatt is kitűnt szolgálatkészségével és szerénységével, amellyel kivívta katonatársai megbecsülését. A légiónál töltött évei alatt, Galliában (a mai Franciaország területén) történt meg vele az a legendás esemény (a köpenymegosztás), amellyel a legtöbbet ábrázolják. 

Egy kemény téli napon, amikor Márton -aki addigra ruháit már mind elajándékozta a szegények között és már csak annyi ruhája maradt, amennyit magán viselt-, köpenyét hasította ketté egy didergő koldust látva. Aznap este, megjelent neki álmában Krisztus és az ő köpenydarabját viselve azt mondta : „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe”. Így esett, hogy Márton az út mellett rátalált Krisztusra.

339-ben megkeresztelkedett, de két évig még a légióban szolgált. Leszerelése után a rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte meg az egyházi szolgálatát. Szívéhez a remeteélet, a magányba visszavonulás állt a legközelebb. Álmában kapott utasítás hatására mégis útnak indult és visszatért szülőföldjére -ahová ekkor már szülei is visszaköltöztek-, hogy ott hirdesse Krisztus igazságát. 
Pogány szülei közül édesanyját sikerült megtérítenie és –a hagyomány szerint- a Szent Márton templom előtti kút vízével meg is keresztelte. 

Pannóniából Itálián keresztül vezetett az útja vissza Galliába, ahol 371-ben Tours püspökévé választották. Márton szerénysége, egyszerű életvitele és a személyéhez köthető csodatételek következményeként különös tiszteletnek örvendett. Bár az egyház számos vezetőjét irritálta az anyagi javakról, kényelemről, jómódról lemondó élete, a nép szemében pont ezekkel a tulajdonságaival vált hitelessé. 
Amikor Tours városában új püspököt választottak, a nép ragaszkodott Márton személyéhez. Nyolcvan évesen is járta az egyházközségeket. A halál is út közben érte, Candesben, 397. november 8-án. 

„Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától” imádkozott halála óráján. Testét Tours keresztény temetőjében temették el, három nappal később, 397. november 11-én. 
Tisztelete halála után nagyon gyorsan terjedt el egész Európában. 
Márton püspök a keresztény egyház első szentként tisztelt személye volt, aki nem vértanúhalált halt (nem meggyilkolták), aki életében elért tetteivel emelkedett a szentek közé. 
Sírja a keresztény világ harmadik leglátogatottabb zarándokhelye Róma és Compostela után.
Márton napjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon, melyek egyrészt Szent Márton és a ludak legendájához kötődnek, másrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez.