Márton-napi lámpás menet a Sárgaháztól

2014.11.08-án a Sárgaház rendezvénye után egy lámpás menet indult el Szigetszentmiklóson.
 

Így énekeltünk!

Kis lámpásom a kezemben, járom utamat.
Szívemben őrzöm a fényét egy égi csillagnak,
A láng elül , álom repül,
Az éjjen át jó éjszakát!

Lámpa, lámpa, lámpácska,
Lelkünk fényes csillaga,
Márton mutass utat nekem,
Világosítsd meg a szívemet,
Hogy jó ember legyek,
hogy jó ember legyek.
 
Ég a gyertya ég, el ne aludjék.
A szeretet a szívünkből, ki ne aludjék! 

Szent Márton élete
Szent Márton a római birodalom Pannónia nevű tartományának Savaria (ma Szombathely) nevű városában látta meg a napvilágot, 316-ban vagy 317-ben. 
Szülei még pogányok -apja a római légió tisztje (tribunusa)-, de a fiatal Mártont már megérinti a kereszténység. Alig 12 éves, amikor szülei tudta nélkül, felvételét kérte a hittanulók közé (katekumen lett). Fiatalságának éveibe még belefér, hogy -követve a császárság törvényeit és a családi hagyományokat – katonának jelentkezzen, de szolgálata alatt is kitűnt szolgálatkészségével és szerénységével, amellyel kivívta katonatársai megbecsülését. A légiónál töltött évei alatt, Galliában (a mai Franciaország területén) történt meg vele az a legendás esemény (a köpenymegosztás), amellyel a legtöbbet ábrázolják. 

Egy kemény téli napon, amikor Márton -aki addigra ruháit már mind elajándékozta a szegények között és már csak annyi ruhája maradt, amennyit magán viselt-, köpenyét hasította ketté egy didergő koldust látva. Aznap este, megjelent neki álmában Krisztus és az ő köpenydarabját viselve azt mondta : „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe”. Így esett, hogy Márton az út mellett rátalált Krisztusra.

339-ben megkeresztelkedett, de két évig még a légióban szolgált. Leszerelése után a rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte meg az egyházi szolgálatát. Szívéhez a remeteélet, a magányba visszavonulás állt a legközelebb. Álmában kapott utasítás hatására mégis útnak indult és visszatért szülőföldjére -ahová ekkor már szülei is visszaköltöztek-, hogy ott hirdesse Krisztus igazságát. 
Pogány szülei közül édesanyját sikerült megtérítenie és –a hagyomány szerint- a Szent Márton templom előtti kút vízével meg is keresztelte. 

Pannóniából Itálián keresztül vezetett az útja vissza Galliába, ahol 371-ben Tours püspökévé választották. Márton szerénysége, egyszerű életvitele és a személyéhez köthető csodatételek következményeként különös tiszteletnek örvendett. Bár az egyház számos vezetőjét irritálta az anyagi javakról, kényelemről, jómódról lemondó élete, a nép szemében pont ezekkel a tulajdonságaival vált hitelessé. 
Amikor Tours városában új püspököt választottak, a nép ragaszkodott Márton személyéhez. Nyolcvan évesen is járta az egyházközségeket. A halál is út közben érte, Candesben, 397. november 8-án. 

„Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától” imádkozott halála óráján. Testét Tours keresztény temetőjében temették el, három nappal később, 397. november 11-én. 
Tisztelete halála után nagyon gyorsan terjedt el egész Európában. 
Márton püspök a keresztény egyház első szentként tisztelt személye volt, aki nem vértanúhalált halt (nem meggyilkolták), aki életében elért tetteivel emelkedett a szentek közé. 
Sírja a keresztény világ harmadik leglátogatottabb zarándokhelye Róma és Compostela után.
Márton napjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon, melyek egyrészt Szent Márton és a ludak legendájához kötődnek, másrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez.